Isten hozott a fedélzeten!


Nagyon örülök, hogy idetaláltál. Szeretettel ajánlom ezt az oldalt:
olvass, írd meg a véleményedet, mazsolázz kedvedre az itt olvasható tartalmakból.

Ha személyes kérdésed van, akkor küldj egy e-mail-t:
címemet az oldalsávban megtalálod.

Hasznos időtöltést és Isten áldását Neked:

Eszti :)

________________________________________________________



2014. november 11., kedd

Segítség! A hitem miatt kilógok a gyülekezetből...



Az elmúlt hónapokban sokféle módon került elő bennem a kérdés, hogy valójában mi is a gyülekezet. Nem tudom és nem is szeretném többé megkerülni azt a gondolatot, ami megerősödött a gondolkozásom kapcsán, vagyis, hogy a ma 'központilag' megszervezett gyülekezeti felépítmények nem igei minta szerint felépülő házak. A tagság összetétele sem töményen a KrisztusTest. Pedig másképpen volt ez a korai gyülekezetekben.

Amikor ezt leírom, akkor nem egy konkrét xy egyházra vagy felekezetre vonatkoztatva írom, hanem általánosságban. És bár ez tűnhet akár nagyon ítélkezőnek is (pedig nem ilyen motivációból írtam), akárhogyan tűnik is, akkor sem tudom máshogyan látni.

Amikor kézbe veszem a Bibliát, akkor a lapjain egy teljesen másfajta szervezeti berendezkedést és 'liturgiai' gyakorlatot látok, mint ami ma a gyülekezetben tapasztalható. Az eltérés viszont nem valamiféle, a régmúlt időktől máig tapasztalható pozitív irányú szellemi fejlődésnek a következménye, hanem annak a sajnálatos helyzetnek, hogy gyülekezetileg nem az Ige a mérvadóan hangsúlyos forrás akkor, amikor a gyakorlati kérdésekre terelődik a szó.

Ez számomra gondot okoz, hiszen Krisztust szeretném követni és az Ige útmutatásai alapján berendezni az életemet. Nem szeretnék kompromisszumot kötni semmiben sem, amivel kapcsolatban erős igei alapú meggyőződésre jutottam. Természetesen nem gondolom magam tévedhetetlennek és ha valaki az Ige alapján meggyőz arról, hogy egyes kérdésekben hibás következtetésekre jutottam, akkor meg tudom változtatni a meggyőződésemet. De a közösség kedvéért, azért, hogy az emberek körülöttem egységben érezzék magukat, nem akarok megalkudni.

Lényegtelen kérdésekben viszont szívesen engedek, és senkire sem szeretném a saját meggyőződésemet erőszakosan rátukmálni, ugyanakkor elvárnám, hogy velem se próbálják meg ezt tenni. Hanem tartsák tiszteletben, hogy én máshogyan látok bizonyos kérdéseket és ezekből nem feltűnési viszketegségem miatt nem engedek, nem is azért, mert minden áron szeretném a jó rendet megbontani. Ennél komolyabb okaim vannak.

Hogy ezeket miért írom most le? Hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy a gyülekezet nem az ma, mint volt régebben?

Színt vallok: most már több, mint egy éve nem járunk a helyi gyülekezetbe (egyikbe se). Ez a döntésünk részben azért történt, mert belefáradtunk abba, hogy amit egy gyülekezetben mi keresünk, amire vágyunk, amit attól várunk, abból olyan formában, ahogyan szükségünk lett volna rá, nem részesültünk. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, 'csupán' valódi testvéri közösséget, tiszta igei tanítást és a szent életben járásra való bátorítást szerettünk volna tapasztalni.

Ehelyett viszont, amiben nem szerettünk volna részesülni, abban részesültünk. Gyakorlatilag kialakult egy olyan helyzet, melyben előbb említett meggyőződéseinkkel összefüggésben csendesen kizáródtunk a valódi közösséggyakorlás lehetőségéből. Testvérek is elfordultak tőlünk, mert meghoztunk döntéseket igei alapon. Én azóta is ezeken a dolgokon agyalok. Konkrétan azon, hogy hogyan lehetséges, hogy hívők közösségében az Ige nem mérvadó? Persze, papírforma szerint igen, de ha hivatkozom rá olyan formán, hogy testvérem, az Ige szerint ez a dolog a helyes, az pedig helytelen, akkor erre az a válasz, hogy ez csupán az én értelmezésem. Hogy van az, hogy nem tudok részt venni valamiben, mert az Igében más útmutatást olvasok, de ezzel egyből különc és idegen is lesz a családunk (a gyerekek is!) a gyülekezetben - abban a csoportban, amelyiket az kellene, hogy jellemezzen, hogy az Ige számára a mérvadó?

Mi akkor a gyülekezet? És hol vannak a valódi hívők, akiknek az Ige igazsága fontos annyira, hogy az életüket is folyamosan ahhoz szabják? Hol van az a közösség, amelyik nem csak teológizál az igazságról, hanem gyakorlatban is bátorítja a megszentelődést? Amelyik nem csak elismeri, hogy az Ige mit tanít, hanem annak a megcselekvésére bátorít is? Amelyik nem klubszerű szórakoztató programokat kínál az élet sokféle területén (egy kis lelkiséggel megfűszerezve persze), hanem nyílt beszéddel szól azokhoz, akik ezt be akarják fogadni és így a hitben való igazi növekedést segíti? Tudom, mind azt mondják, hogy utóbbit teszik, de melyik teszi is valójában?

Nem keserűség, harag vagy sértettség mondatja (íratja) velem ezeket. Nekem komoly gondolkozást, gyötrődést, elmélkedést okoz hónapok óta annak a megértése, hogy hol a helyünk. Mostanában az is aktualitást ad a gondolkozásomnak, hogy néhány hete 'messzire' költöztünk (Mo.-on maradtunk, de Baranya megyéből Tolnába 'került át' az otthonunk.)

Azt már tudom tehát, hogy hol nincsen helyünk. Ahol fontosabb az, hogy valaki jelen legyen az alkalmakon és 'szolgáljon', mint az, hogy milyen a valódi lelkiállapota és hitben éli-e a mindennapjait, ahol nem lehet megnyílni, mert pletyka forrásává válik ezáltal az ember, ahol nem tudom az Urat megalkuvás nélkül követni, ahol elvárják tőlem, hogy szépen alkalmazkodjak akár igei meggyőződések ellenére is és a köz érdekeit szem előtt tartva a "jó rendbe" simuljak bele - ott nincsen helyem, nincsen helyünk.

Viszont nem akarjuk teljesen nélkülözni a testvéri közösséget, hiszen az fontos nekünk. Csak már belefáradtunk a gyülekezetesdibe, ami javarészt emberi öteletek és gondolatok mögé való felsorakozás: lelkiség látszatjába bújtatott munkálkodás valami olyanért, aminek minimum kétes az örökkévaló értéke. Nem akarunk már akárhol lenni, akárminek a részesévé válni, ami a keresztény címkét viseli. Mert már értjük, hogy nem minden az, aminek megpróbálja eladni magát: a halas cégér mögé sajnos halárusok gyakrabban sorakoznak fel, mint hívők...

Szóval most nagyon érdekel, hogy hol van az a hely, ahol mást fogunk tapasztalni. És vissza-visszatér hozzám az a kérdés, hogy nem-e magával a szervezett egyházzal van-e az alapvető problémám? Lehet, hogy ott sosem fogom megtalálni, amit keresek (=az Urat)? Lehet, hogy valami kicsi és spontán (értsd= az Úr által összehozott emberekből álló), dokumentált rendtartás és állami hívónév nélküli csoport után vágyódom?

Viszont az ilyen csoportokban rendszerint nincsen letisztult tanítás, így felütheti a fejét bármilyen veszélyes eretnekség. Akkor csak a Lélek vezetésére lennénk utalva. Az emberi szív viszont csalárd, és nem akarok tévelygésbe esni mások miatt.

Ezért most kicsit a két ló közül (szervezett és spontán közösség) a földre huppanva érzem magam. Mert húzok a szervezett felé (ott ugyanis biztonságosabban meg lehet húzódni), de húzok a spontán felé is (a személyesség és a valódi közösség megtapasztalásának nagyobb esélye miatt). Viszont vannak kételyeim is mindkét lehetőséggel kapcsolatban. Nem látok ugyanis semmiféle spontán kiscsoportot a környezetemben, amely megfelelő lenne a bekapcsolódásra. Ugyanakkor azt sem látom, hogy hol van olyan szervezett helyi gyülekezet, ahol tényleg szívesen látnak minket azokkal a bizonyos szilárd igei meggyőződéseinkkel együtt. (Feltételezem, bárhol szívesen látnának minket elsőre... addig, ameddig ki nem derül, hogy hogyan vélekedünk egyes kérdésekben.)

És, hogy pontosan milyen kérdésekről is beszélek (írok)? Egyes kardinális dolgokról, illetve azok helytelenítéséről (hogy merem?!). Hozzáállásokról és programokról, amikkel nem vagyok hajlandó azonosulni, és emiatt azokban nem szeretnék részt venni, sem a gyerekeimet beengedni.

Vasárnapi iskola, ifjúsági óra, gyermek-evangélizációs alkalmak, gyülekezeti szolgálatok igei alap nélkül, csali evangélizálás (figyelemfelkeltő bohóckodás, szórakoztatás, akár világiasság is azért, hogy aztán meg lehessen szólítani az embereket az evangéliummal). A karácsonyozást, húsvétolást már csak félve teszem hozzá... Ilyesmikről írok, illetve pontosan ezekről.

Az első három annyira szerves része szinte mindenhol az evangéliumi felekezeteknek, hogy kezdem úgy látni, talán ez a szervezett gyülekezeti élet gyökérzete. Ez nyilván letagadható, de akkor azért kilóg a lóláb, ha nem értesz egyet ezekkel. Pedig mindenhol állítják, hogy fontos a család, de mégis az egész istentiszteleti alkalom, meg úgy általában a programok egyes korosztályokhoz szólnak csak, ami automatikusan részekre forgácsolja a családi egységet. Amellett egyik sem biblikus gyakorlat.

És mi van akkor, ha nekünk fontosabb az Ige tanítása, mint a testvérek gyermekmunkával kapcsolatos lelkesedése? Mi van akkor, ha mi a gyülekezeti alkalmak idejére sem szeretnénk forgácsolódni? Mi van, ha nem szeretnénk vasárnapi iskolát és ifit, mert nem igei csoportok? Akkor mi nem veszünk részt. És akkor maradnak az istentiszteletek, mely nekünk önmagában is elegendő lenne: csakhogy van-e olyan közösség, amelyik szívesen fogad a soraiba egy olyan népes családot, amely nem időhiány, hanem határozott meggyőződés miatt marad távol egyes alkalmaktól?

Néha komolyan arra gondolok, hogy amit keresünk, az nem is létezik. Nem a tökéletes gyülekezet, hanem a bibliai alapokon működés. De az nem lehet, hiszen Jézus akarja, hogy közösségben legyünk egymással. Létezik, vagyis kell valahol léteznie egy olyan helyi csoportnak, amelyikbe a mi családunk bele tud illeszkedni. Ahol nem várnak el tőlünk olyat, aminek nem szeretnénk megfelelni. Ameddig viszont nem vezet arra a helyre az Úr, addig tovább várakozom, és aktívan gondolkozom a valódi gyülekezetről, hogy majd, ha megtaláljuk a helyünket, amibe belepasszolunk, akkor felismerjem, hogy ez az...:)

Én hiszem, hogy az újszövetségben Isten minden lényeges információval ellátta a keresztényeket, ami az életük alakításával és a gyülekezet felépítésével kapcsolatos. Az instrukciók egyszerűek, világosak és egyértelműek. Nem homályos, sokféleképpen értelmezhető vagy éppen bizonytalan jelentésű célzásokat kaptunk, ezért nem foghatjuk a nehezen érthetőségre, hogy sok ponton cselekszünk mást, mint amit Isten parancsolt.

Én ezt a helyzetet nagy problémának látom, egyrészt azért, mert ha máshogyan él és mást tesz a gyülekezet, mint amit kellene, azzal eltávolítja magát az eredeti céltól, amelyre rendeltetett. Így nem tudja betölteni a küldetését, és az Úr nem tud megdicsőülni benne. A másik dolog, amiért nagy probléma ez, az, hogy a gyülekezeti felépítmény a világ számára látható, belőle Isten a számára megismerhető. Illetve annak kellene, hogy legyen. Ha viszont ez az épület torz, akkor Isten megismerése is elferdült lesz, ami nehézséget jelent az újjászületésnél és a további hívő életben.

Tudom, Ő mindenhol ott van, de nem akarok leterhelődni egy közösségben, hanem a testvéreket és az Urat szeretném a keskeny úton követni. Ennyit szeretnék, ennyit szeretnénk, és tudom, hogy meglesz ez is a kellő időben, még ha most nem is látom, hogy az mikor lesz. Addig türelmesen várok. Az Úrra. Hogy lépjen. Hogy aztán mi is léphessünk. A köztes időben pedig igyekszem őszintének maradni onmagamhoz és Őhozzá is.




 

29 megjegyzés:

  1. Szia! Kb egy hete bukkantunk ra a blogodra a noverem altal. Ugyanis ferjemmelaz otthonoktatason gondolkozunk egy ideje. Es mikor a noveremnek mondtam, o utanna olvsagatott es a te blogidra talalt ra. Minel tobb bejegyzesedet olvasom annal jobban erik bennem h irjak neked. Nem csak a gyerekneveleses temaban ertek egyet de az unnepekrol valo elmelkedesed is nagyon szimpatikus. Valoszinuleg mert mi is probalunk Isten igeje szerint elni es rajonni az O igazsagaira. Egyre tobb mindent mutat meg nekunk is. Es ez a gyulekezetesdi dolog nalunk is hasonlo kepp van. Nagyon vagyok egy igazi( KriszusTeste) kozossegre! Csak tudd h nem vagy egyedul ezzel az erzessel! Szeretnek viszont meg erdeklodni az otthonoktatasrol. Esetleg tudsz adni egy email cimet, amire irhatnek ezzel kapcsolatban? Koszonom:Ancsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ancsi!

      Köszönöm, amit írtál, nagyon megörültem a soraidnak! Az emailcímem az oldalsávban található, de megírom ide is:

      fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com

      Írj nyugodtan. Szeretettel:

      Eszti

      Törlés
  2. Szia

    Örülök, hogy újra írtál.
    A téma pedig a legégetőbb és legfontosabb.

    A kereszténység szervezett egyházait, gyülekezeteit el kell felejteni, nagyon jól látod, nem véletlenül háborog a lelked. És még nagyon sokan így vannak ezzel.

    "Ketten vagy hárman", ennyi, az már egy kis eklészia.
    Nem kell nagy számokban gondolkodni.
    Ti már így 6-7-en, család már bőven elegen vagytok, hogy növekedjetek Isten ismeretben és engedelmességben.
    Közös imák, olvasás stb.
    És rá kell bízni Istenre, hogy mikor és kit fog oda vezetni hozzátok, hogy becsatlakozzon hozzátok, vagy felbuzduljon, hogy ő is kezdje el OTTHON, 2-3-an stb.

    Ez egyszerűbb, mint gondolnánk, csak az évszázadok alatt annyira beprogramozták az embereket azzal, hogy:
    "csak gyülekezet, csak egyház", felhasználva a félrefordítást a Zsidó 10:25-ben ("abba ne hagyva az összegyülekezést" az eredeti jelentés.),
    hogy mindenki csak így képes gondolkodni.

    Pedig csak el kell olvasni apcselt és leveleket. Házaknál gyűltek össze, 5-10en stb. Ennyi.
    Isten majd kijelöli ki lesz a vezető, tanító, bátorító, vigasztaló stb.
    Mindenkinek ad kijelentést, egy értelemben lesztek és Isten ott lesz köztetek.
    Ezt saját tapasztalatból mondom, lassan 3 éve megy ez.

    Bátran kezdjétek el és meglátod az Atyánk hatalmas erővel ott lesz és segít titeket. Miért?
    Mert ez az Ő akarata, hogy elszakadjanak az emberek a babiloni misztérium vallástól, a kereszténységtől.
    A kereszténység nem egyenlő a Krisztus követéssel.
    A kereszténység 99%-ának a felépítése:
    a Nikolaiták féle egymáson uralkodó piramis rendszere,
    a Jezabel szellemi paráznasága,
    és a Bálám pénzért való, hamis prófétálása
    alapján működik.
    Mind három utálatos Isten előtt!

    Az Atyánk adjon nektek erőt, bátorságot és vezetést Eszti!

    Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bocsánat, egy fontos lemaradt:

      Amikor mi a kereszténység egyházai, gyülekezetei ellen szólunk, akkor mindig a korrupt, kizsákmányoló vezetőkről, az okkult, ördögi rendszerről beszélünk!

      Sokan, akik különféle egyházakba, gyülekezetekbe járnak, igyekeznek Isten útmutatása szerint élni.
      Mi természetesen nem róluk beszélünk!
      És nem a kis gyülik pásztorairól, akiknek fogalmuk sincs milyen forrásból táplálkoznak.

      Törlés
    2. Köszönöm Z., úgy érzem, mindháromra szükségünk van most! Azt is nagyon köszönöm, hogy ezeket a gondolatokat leírtad!

      A családi istentisztelet, mint közösségi lehetőség egészen közel áll hozzám. Érdekes, hogy mennyire kézenfekvő ez, mégis az ember mindenhol máshol keres testvéreket, csak otthon nem. Bizonyára ennek ahhoz a kegyesség látszatában tetszelgő gondolathoz van köze, amit írtál is, hogy a hívők gyülekezetbe járnak, a nem hívők pedig nem. És ebből aztán egyenesen következik, hogy aki hívő létére nem jár el valahová, azzal valami baj van lelkileg. És amikor az ember a nagy szervezett rendszeren kívül találja magát, akkor először megijed - jaj, akkor most már szellemileg halott lettem, mert nem járok sehova? De ettől biztosan nem lettem az. Mégis, mennyire hatással van ránk ez a 'jó-hívők- így-viselkednek' hozzáállás, ami megint csak nem igei igazságokon alapszik...

      Törlés
    3. Köszönöm a helyesbítést! Én is pontosan így gondolom.

      Törlés
    4. pont akkor leszel, lesztek igazán élők, nem hogy "szellemileg halottak" :))

      az egész egy hipnózis, programozás és az emberek tudatlanul ezek szerint a programok szerint futnak és azt mondják automatikusan, amit beléjük programoztak: "ajjajj, ha elhagyod a gyülit,akkor elhagyod az Urat" meg ilyenek....

      hipnózis a kereszténységben videónk, ha érdekel:
      https://www.youtube.com/watch?v=XNRBeRn6LxI

      Törlés
  3. Kaposvárhoz közel laktok?

    Kérlek, hallgassatok meg néhány prédikációt, vajon mit gondolsz (gondoltok) ezekről:
    http://igehirdetes.ma/

    Budapesten Szabó Péter szokott igét hirdetni, Kaposváron pedig Bagoly Gyula.

    szeretettel, pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lakunk közel Kaposvárhoz, több, mint 60km tőlünk. De az igehirdetésekbe bele fogunk hallgatni. Köszönjük!:)

      Törlés
  4. Mostanában beszélgettünk erről éppen protestánsokkal, hogy igen, sok gyülekezet remekül kezeli a friss betérőt (megtérőt), aztán ahogy növekszik az ember és keres (és talál) és változik, egyre nehezebben tolerálja a közösség, sőt, ha a vezetők nem elég felkészültek, tapasztaltak, akkor könnyen marginalizálódik is az ilyen „serdülő” hívő egy közösségben.
    Aztán a történet végén az „érett” hívőnek megint jó helye van szinte bárhol, mert általában már csak a szeretettel van elfoglalva, és szereti a gyülekezeti tagokat a hibáikkal együtt, felül tud emelkedni a külső hibákon és ezzel együtt bátorítja a belső növekedést (sőt, ilyen emberek szinte csodákat képesek tenni a gyülekezetekben a szeretetükkel).
    Nekünk sokat segített beilleszkedni az új helyünkre az, hogy valahogy rájöttünk, hogy az egyetlen valódi realitás tényleg a szeretet, és nekem ebben bízni kábé olyan, mint Istenben bízni.
    Remélem, megtaláljátok, amit kerestek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Liv. Ez most jókor jött és jól esett. És tovább kell gondolkoznom azon, amit írtál, mert ebből a szemszögből még nem néztem rá a helyzetre, ezért is érdekes számomra. Remélem jól vagytok (család és te). Sajnos mostanában nem férek hozzá a blogodhoz, már csak ezért is örülök, hogy benéztél.:)

      Törlés
  5. Együttérzéssel olvastam a sorait mert én is hasonló cipőben járok.Sokan vannak akik értik,hogy miről írt.Próbálkoztam,hogy "trendi"legyek,hogy elfogadjanak,de nem bírtam.Meg kellett ehhez erőszakolnom a lelkiismeretemet.Amikor nem voltam hajlandó nevemet adni bizonyos dolgokhoz meg lettem bélyegezve,amolyan összeférhetetlen alak vagyok.Ma nagyon nehéz az árral szemben úszni.Valaki azt mondta,hogy csak az
    egészséges halak képesek az árral szemben úszni,a másfajta halak(nem írom le a kifejezést)csak sodródnak.Nagyon nehéz egyedül kiállni,megállni a többség nyomása alatt.Előbb-utóbb az ilyen közeg kiközösíti,elszigeteli az illetőt.Sok gyülekezet olyan elesett állapotban van,hogy a tagok számára inkább kárára van mint hasznára.Tudom,hogy szomorú diagnózis ez,de ha körülnézek mindenhol ezt látom.Tudom,hogy nincsenek tökéletes gyülekezetek de azért jó lenne olyan gyülekezetet találni amely fészek-meleg és ahol nem kell megalkudni megkérdőjelezhető gyakorlatokkal.Ahogy olvastam sorait egy régi könyv jutott eszembe:Lövgren:"...és lámpásaik kialszanak".Magam is vágyódom egy közösségbe ahol a szó pozitív értelmében jól fogom érezni magam,ahol nem kell megalkudni,ahol a tiszta Ige hangzik és ahol a gyülekezet a bibliai követelményeknek megfelel.A mai gyülekezetek nagy többségében én csak pótcselekvések tömkelegét látom.Próbálják imitálni a valódi keresztyén életet és gyülekezetet.Egyfajta vallásos-ipar működik amelyeknek a hordozói vallásos vállalkozók.A vallásos ipar terméke a balga szűz.Hány becsapott ember van a gyülekezetekben?!Sokan magukat is becsapják és engedik magukat a többséggel az árral sodortatni.Az ami vigasztal,hogy az ÚR nem esik kétségbe:hiszem,hogy Neki van megoldása erre a helyzetre.Magam is várom Tőle az útmutatást:merre tovább.Az ilyen gyülekezet nélküliség fel tudja őrölni az embert lelkileg és testileg is.Ezt az állapotot ki kell bírni és át kell élni.Meg kell tudni,hogy az ÚR mit akar velem megértetni ezzel a helyzettel,mire akar megtanítani.Keserves lecke ez de remélem a gyümölcse végül édes lesz....
    Köszönöm,hogy őszintén megosztotta velünk ezt a dolgot az életéből!Számomra nagyon bátorító volt!Ha úgy is érzem,hogy teljesen egyedül maradtam mégsem vagyok egyedül.Vagyunk még azt hiszem nem kevesen akik hasonló cipőben járunk.
    Ismételten:hálásan köszönöm az őszinte bizonyságtételt!Nagyon jól tette,hogy megosztotta velünk,nyilvánosan a helyzetét.Nekem a legjobbkor jött!
    Tisztelettel:Árpád.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Árpád, köszönöm az írását: engem meg ez bátorított!

      Törlés
  6. Kedves Eszti
    Ahogy olvastam amiket írtál, olyan volt mintha valaki leírta volna a gondolataimat :) Én is teljesen így érzem magam.
    Isten adjon nekünk erőt megállni amíg megtaláljuk a testvéreinket :)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem pedig fontos, hogy gyülekezetbe járás. Ha a gyülekezet, ahol voltál személyes tapasztalatod szerint nem követi a Biblia tanítását, akkor elsősorban vizsgáld meg magad, mennyire vagy te a helyes úton, utána a gyülekezet gyümölcseit, viszont Isten követőinek elengedhetetlen gyülekezetbe járni. Keresd meg azt a helyet, ahol a dolgokat tisztán és őszintén mondják és cselekszik. 133. Zsoltár: "Ímé, míly jó és míly gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! (...) Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!":)
    Ja...és a "ketten vagy hárman" dolog azért szerintem eléggé sántít, mivel hazástársával az ember egy, szóval ez eleve csak egy a gyerekeid meghát.. nem mondhatók még teljes értékű felnőtt embereknek, ha mégis, akkor már nem veletek élnek, szóval ez is kizárt. Lehet ez nem megfelelő indoklás számodra, de ez az Isten elvárása, nem jó kicselezni ezt, hogy a családban is megkapod ami kell.. persze fontos az imaélet otthon is a családban, de az embernek olyan helyre van szüksége, ahova folyamatosan eljárhat és ahová az Úr küldi az áldásait, kijelentéseit. Ajánlom számodra a Hit Gyülekezetét. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem állítottam, hogy nem fontos a gyülekezetbe járás. Fontos, de nem mindegy, hogy hova.

      Természetesen először magamat vizsgáltam meg - ezért is írtam, hogy hosszabb ideje gyötrődöm ezen. Nem az volt az evidens, hogy nem megyünk többet, hanem ez csak az után jött, amikor felismertük azokat a dolgokat, amiket itt a bejegyzésben is leírtam.

      Igen, a közösség nagyon fontos, de nem mindenáron. Isten nem azt akarja, hogy mindegy, hogy hova, csak járjunk valahova. Ha nem olyan a közösség, ami tetszik az Úrnak, ha a megszentelődésre törekedő hívő ember nemhogy nem épül, hanem leterhelődik és szenved, ha Isten akaratával egyetértésben tudok nemet mondani az adott közösségre, akkor egy ponton ki kell ezt mondani. Nem előtt és nem később annál, amikor az Úr erre bátorít.

      A házastársunkkal egyek vagyunk, de a "ketten vagy hárman" nem zárja ki, hogy a házastárs legyen a másik! Egyeknek lenni nem jeleni, hogy egyetlen személynek számítunk, hanem azt, hogy egy az irány. Nem két akarat, két cél, két életmód, hanem egy. Fizikálisan kettő, de az egység szorossága miatt egy. Ugyanakkor értem, amiről írsz, és mi sem úgy gondoljuk, hogy csak magunkban kellene lennünk mostmár mindig.

      Nagyon vágyok valódi közösségre, de már csak valódi közösségre vágyom! Nem kell pótlék, nem akarok akárhova betagozódni, ahol a tagok gyülekezetnek hívják magukat. Istennek mások a kritériumai a valódi közösségre, mint az embereknek általában. Én a valódit keresem, és ameddig meg nem találom, addig nem fogok sehova járni.

      Hiszem, Isten megáldja ezt a fajta megalkuvásmentességet. És talán majd fogunk kapni valódi testvéri közösséget a családunkon kívüli emberekkel is. De egyelőre hálás vagyok a kis családunkért és azért, hogy együtt tudunk növekedni a hitben és tudunk együtt imádkozni rendszeresen. És hogy vannak olyan testvéreink, akikkel időnként össze tudunk jönni. Akikkel egy-egy beszélgetés felér több hónapnyi istentiszteletettel, mert Isten bátorít, tanít és nevel rajtuk keresztül - őket meg rajtunk keresztül. Ez kicsiny kezdet bár, de nem kevesebb, mint más, amit közösségnek neveznek.

      Törlés
  8. Egyetértek sok mindennel, amit írtál. Sajnos szinte törvényszerű, hogy ami intézményesül, az meg is merevedik bizonyos szempontból egy idő után. De az egyházban - mindegyikben szerintem - egyszerre van jelen, egymás mellett az intézmény és a karizma. Az a keresztény egyházak küldetésüknél fogva szentek, tagjaikban bűnösök, még akkor is ha törekednek az életszentségre. Nekem sem tetszik maradéktalanul minden a saját egyházamban. (Katolikus vagyok). De hiszem, hogy közösségben kell maradnom, mert szerintem az Ap.csel., amikor gyülekezetről, a kenyértörés közösségéről beszél, akkor a családnál tágabb közösséget ért rajta, ami ráadásul egyre növekedik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem intézmény és karizma nem mindig jár együtt. Mert nem minden gyülekezet Krisztus Teste. Amikor már több a világiasság, mint a szentség, amikor a szavak nincsenek összhangban a tettekkel és ez nyíltan felvállalható; amikor a tanítás elméleti, mert a dolgokat nevükön nevezni nem lehet, mert akkor a tetsvérek megsértődnek... amikor a közösség nem valódi, mert alig ismerjük egymást, és a pletykák szintjén jobban érdekel a másik, mint hogy mi történik vele valójában - ez már nem a Krisztus Test. Lehet, hogy néhány tag a Krisztus Tetstének a tagja, de maga a gyülekezet már régen nem az.

      Én is hiszek a közösségben, de nem gondolom, hogy Isten azt várja tőlem, hogy egy olyan valaminek legyek a része, amiben több a konkoly, mint a búza. A Biblia tanítja, hogy nem mindenki hívő, aki teljesen annak is hiszi magát. Ebből logikusan következik, hogy nem minden gyülekezet valódi közösség, még ha annak is címkézi magát. Fontos különbséget tenni. Isten nem várja el, hogy olyanokkal legyek 'testvéri' közösségben, akik nem az övéi... Ez keményen hangzik, de így van. A nem hívőkkel nem lenne szabad gyülekezetest 'játszanunk', mert becsapjuk őket azzal, hogy tetsvéreknek fogadjuk el őket, holott nyilvánvalóan nem születtek újjá.

      Törlés
  9. Tetszik a poszt. Üdv az eretnekek, a kereszténységből kizártak és a gondolkodás luxusát meg nem engedhető módon használók között. :) Nehéz időszak ez, és nem mondom, hogy majd Isten megoldja a helyzetet. Én már átestem ezen. Ezért azt tanácsolom, hogy"magad Uram, ha szolgád nincsen". És hogy Bibliából is idézzek: "elégedj meg azzal amid van" 3-4 egymáshoz türelmes ember nagyon jó bibliaórát(kört) tud összehozni. És bizony egy szellemtől izzó beszélgetés többet ér, mint tíz unalmas istentisztelet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sefatias, egyetértek veled és nagyon köszönöm a bátorító szavakat, igazán jól esnek most!

      Törlés
  10. Kedves Eszter! Ahogy olvastam a soraidat, azonnal egy könyv jutott eszembe, amit pár hete olvastam. Wayne Jacobsen és Dave Coleman: Szóval nem akarsz többé gyülekezetbe járni. Nekem nagyon sokat jelentett ez a könyv a Viskó szerzőjétől. Hadd bátorítsalak, hogy olvassátok el!

    VálaszTörlés
  11. Csaknem mindannyian átesünk ilyen állapotokon.Van aki hosszabb időre elhagyja a gyülekezetet, van aki szenvedve, kételkedve jár, keresve, hol a helye. Én is így vagyok mostanában. Karizmatikus gyülekezetben éltem meg az újjászületést, 10 éve viszont baptista gyülekezetbe járok. Az a kérdésem önmagammal szemben, hogy miért vagyok mindenütt beteljesületlen, tele hiányérzettel és "nemtudomjóhelyenvagyok-e" állapottal. De eddig, bárhogy is éreztem magam, nem hagytam el a gyülekezetet, mert én Isten igéjéből úgy értelmezem, hogy Isten akarata, hogy közösségben legyünk. Hol is formálódhatnánk igazán krisztusivá? Hol élhetnénk meg, hogy szenvedjétek el egymást szeretetben, ha nem egy közösségben? Az elszenvedés szükségessége azt feltételezi, hogy olyan helyzetek vannak, amitől szenvedünk. Én úgy látom, hogy akárhová megyünk, lesznek olyan időszakok, amikor ezt keményen meg kell élnünk. Azt kell mondanom, könnyű úgy hinni és szeretni, ha minden úgy történik, ahogyan én szeretném és csak olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel száz százalékig egyetértek. Van egy hasonlatom a gyülekezeten kívüli keresztény életre: Van olyan kolléganőm, aki jár egy férfival már évek óta. Mindkettő elvált ember. De nem költöznek össze. A nő nem mossa a férfi szennyesét, akkor találkozik vele, amikor kénye tartja, akkor főz neki vacsorát, amikor úgy tetszik, együtt nyaralnak, színházba járnak, DE nem kötelezik el magukat egymásnak. Csak ahogy jólesik! A házasság viszont .... nem sorolom .... vannak jó és rossz napok. Hol a jó több, van akinél a rossz. Váljunk, vagy küzdjünk? Azért írom le mindezt, mert ez a kérdésem mostanában Isten felé: ebben a gyülekezetben van a helyem? ..vagy máshol? ... szeretném, ha Ő válaszolna .... Ő csak tudja, hol tudok leginkább az Ő dicsőségére élni .... hol tudom azokat a jó cselekedeteket megtenni, amit Ő csak nekem készített .... Hát így .... csak megosztottam, hátha hozzátettem valamit ... döntsetek szabadságban és hitben, Isten szerint.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a gondolatokat, nagikata. Isten akarata, hogy közösségben legyünk, de ez nem azt jelenti, hogy államilag elismert, címkés névvel és xszámú taggal rendelkező hivatalos gyülekezet tagjává kell lennünk. A közösség lehet pár összejövő testvér, aki valóban szereti és követni is akarja az Urat.

      Nem gondolom, hogy hűtlen lennék az Úrhoz, ha elhagyok egy olyan közösséget, amelyet igei alapon nem tudok valódi testvéri közösségnek definiálni.

      Szerintem elsősorban nem a közösségben formálódunk Krisztusivá, hiszen mit ér a közösség, ha nem vagyok személyesen közösségben Istennel?! Fontos a közösség, de én az Igéből azt is látom, hogy Krisztus gondot visel az övéire: elkészíti a menyasszonyát az ő Vőlegényének a fogadására, hogy szeplőtelen és tiszta legyen. Ebből én úgy értem, hogy Jézus minden szentjével személyesen foglalkozik. És bárhol él is, Ő személyesen garanciát vállal azért, hogy a megszentelődésük a kívánatos mértékben végbemenjen az Úr nagy napjára. Ha valaki olyan helyen él, ahol nincs formális gyülekezet, vagy ahol van formális gyülekezet, de nincs valódi testvéri közösség, mégis újjászülteik Krisztus róla is gondoskodni fog.

      De egyetértek veled abban, hogy Isten meg tudja mutatni, hogy neked személyesen hol kell (és hol nem kell) lenned. Velünk is így volt. Mi a férjemmel tudjuk, hogy ahol voltunk, ott nem volt a helyünk.

      Törlés
  12. Éppen gépnél vagyok. Természetesen mindannyiunknak egyéni ez a probléma, a lényeg, hogy felismerjük Isten akaratát. Ismerek jó néhány testvért, akik nem tartoznak közösséghez, mert nem találják a helyüket, de az Úrral kapcsolatban vannak. Abban viszont bizonyos vagyok, hogy békességgel kell kijönni, mert az ember cipeli magával a megromlott kapcsolat terhét.

    VálaszTörlés
  13. Nagyon érdekesek amit írsz és a hozzádzólások is. Esetleg lehet tudni hogy mik voltak pontosan, amik miatt nem voltak elég igeiek az adott gyülekezetek? Amivel én eddig találkoztam: törvénykező hozzáállás ill. A gyerekek nem lehetnek bent az Istentiszteleten, ami kb 3 órás, a gyerekszobában kell lenniük oké hogy hívő dajkával de az én gyerekem, no ezeket a gyüliket otthagytuk, illetve bár saját gyülimet szeretem,meg oda vezetett az Úr, ott egyetlen problémám a modern 'immodest' öltözködés, konkrétan hogy nem.alakult ki még kultúrája annak, hogy a cicanadrág az egy popómutató és hogy a bikini majd meztelenségben láttatja a nőt (hát mi konzervatívak vagyunk, a Keresztény-szerény divat facebook oldalamon ezeket az elveket közzé is tettem, ami érdekes hogy csak hazánkban ismeretlen). Illetve hiányzik hogy gyülinkben ill. A környéken nincsenek igazán sokgyermekes családok és otthonoktatók akik hitből döntöttek így. (Csak 1 család, ők az annapeti blog.) Az pedig de jó lenne...

    VálaszTörlés